NEM GYÓGYSZERNEK MINŐSÜLŐ TERMÉK, FOGYASZTÁSA CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE ! 

Tevetej -Természet ajándéka a jövő "inzulinja"!



Tudományos kutatások igazolják a tevetej hatékonyságát a diabétesz kezelésében



A tevetejnek   az 1-es típusú diabéteszes betegek vércukor szintjének kontrollálására,  a rizikófaktoraikra és az életminőségükre gyakorolt hatása. Randomizált kontrollált kísérlet

R P Agrawal, S C Swami, R Beniwal, D K Kochar, R P Kothari

S. P. Medical College, Bikaner, India and National Research Center on Camel, Bikaner, India.

 

 

ABSZTRAKT

A kísérlet célja az volt, hogy megfigyeljék a tevetejnek a vércukorszint alakulására, a HbA-1C értékre, a napi inzulinszükségletre, a testtömeg indexre, valamint az 1-es típusú diabéteszes betegek életminőségére gyakorolt hatását.

Huszonnégy,   1-es típusú diabéteszes beteget választottak ki  véletlenszerűen és vontak be ebbe a kísérletbe.  Két csoportot hoztak létre, ahol az 1-es csoport (12 beteg) hagyományos kezelési módokban részesült (meghatározott táplálkozás, sport, inzulin) és a 2-es csoport (12 beteg) 500 ml tevetejet kapott 1-3 hónapos időtartamon keresztül a szokásos kezelési módok mellett.  

Háromhavi tevetej alkalmazás után az eredmények szignifikáns javulást mutattak a vércukor, valamint a HbA1c értékeknél, markánsan csökkenthető volt a napi inzulinadag (a 2-es csoportban a betegek 92 %-nál 30 %-kal kevesebb inzulinra volt szükség) és javult az életminőség.  Ez azt mutatja, hogy a tevetej alkalmazása egy alternatív terápiás forma az 1-es típusú diabéteszes betegek már ismert kezelési módjai mellett.

Gyakori vércukorszint monitorozást végeztek, hogy fenntartsák az euglikémiát az inzulin adag titrálásával.  A kísérlet kezdetekor és végén HbA, lipid profil, plazma inzulin és C-peptid meghatározás történt. A testtömeg indexre és az életminőségre vonatkozó kérdőíveket hetente értékelték.  Minden egyes találkozásnál a beteget kikérdezték arról, hogy a tevetej fogyasztása óta volt-e kedvezőtlen hatás.  Mindkét csoport alapadatai hasonlóak voltak demográfiai és klinikai szempontból. Háromhavi kezelés után szignifikáns javulás volt tapasztalható az evés előtti vércukorszintben (115.7 ± 7.2 –ről 100 ±16.2-re, p<0.002), a HbA szintekben (9.54±2.1-ről  9.08 ±0.77-re, p<0.002) valamint az inzulin szükséglet szignifikánsan csökkent (átlagos inzulin adag 41.2±10.3-ről 9.08±1.77-re, p<0.002) azoknál a betegeknél, akik tevetejet kaptak.  A diabéteszesek életminőségi értéke szignifikánsan javult a pontozásos értékek alapján, ahol 28±5.16-ról 22.5±3.96 –ra (p<0.002), az impakt érték 34±4.84-ről 28.18±5.26-ra (p<0.003), valamint az aggodalom értéke 15.5±3.2-ről 11.91±1.24-re  (p<0.002) változott.  A 2. csoport betegeinek 92 %-nál 30 %-kal csökkent az inzulin adag. Jóllehet a lipid profilban, a plazma inzulinban és a C-peptid szintben nem volt statisztikailag szignifikáns változás. A tevetej hatékony kiegészítés az 1-es típusú diabétesz menedzselésében, mivel szignifikánsan csökkenthető volt az inzulinadag, miközben a testtömeg index és az diabéteszes élet minősége javult, bár a lipid profilban és az inzulin szintben nem volt változás.

 

BEVEZETÉS

Az 1-es típusú diabetes mellitus egy szerv-specifikus autoimmun betegség, amelyet inzulin hiánnyal járó krónikus hiperglikémia , valamint a szénhidrát,a zsír és a protein metabolizmus zavara jellemez. A tehéntejes táplálás az 1-es típusú diabéteszes genetikai kockázattal rendelkező gyerekeknél  inzulinnal szembeni elsődleges immunizációt indukál.

A diabetes mellitus előfordulása úgy tűnik, hogy világszerte növekszik.  A megelőzés és a korai kezelés fontos, mivel a diabétesz a  gyerekeknél megszakítja a normál fejlődést és felnőtt korban komoly komplikációval fenyeget. Az elsődleges kezelés az inzulin pótlása. Jelenleg a klinikai gyakorlatban a fiziológiai inzulin pótlás nehézkes és a metabolikus zavarokat nem lehet normalizálni.  Az inzulinterápia a legjobb kezelés még mindig,  de országunkban a tűfóbia és az ilyen betegek kezelésének költsége az sürgeti, hogy ezek a betegek alternatív kezelést kapjanak. Ezzel kapcsolatosan számos népi történetet hallottunk a tevetej használatáról 1-es típusú diabetes mellitus esetében. Jahangir császár (1579-1627) emlékirataiban is említi a tevetej hasznát és elfogadottságát. Megfigyelték, hogy az egyik tevetej proteinnek számos inzulinhoz hasonló jellemzője van és savas környezetben nem képez koagulumot. Ez a koagulum képződési hiány teszi lehetővé, hogy a tevetej a specifikus inzulin-szerű proteinnel/inzulinnal gyorsan áthaladjon a gyomron, amely így felszívódhat a bélből.  A tevetej rádioimmunoassay-je magas inzulinszintet , vagyis 52 egység/litert mutatott ki. Az emberi tejben is magas az inzulinszint (60.23±41.05 micro u/ml), míg a tehéntejben nagyon alacsony (16.32±5.98 micro u/ml).

 

 

 

ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK

 

Alanyok: Összesen 24 1-es típusú diabeteses beteget választottak ki véletlenszerűen az indiai Bikanerben lévő PBM Kórház ambuláns diabétesz klinikáján.  A bikaneri  S.P. Orvosi Kollégium etikai szervezete  hagyta jóvá a protokollt és a kísérletben való részvétel előtt az összes alany írásos hozzájárulását adta. A betegeket arra kérték, hogy szigorú diétát tartsanak, edzenek és kezeljék magukat inzulinnal egy hónapig. Ez idő alatt gyakran ellenőrizték a vércukor szintjüket, hogy szinten tartsák az euglikémiát.  Egy hónapos periódus után a betegeket véletlenszerűen két csoportba osztották.  Az 1-es csoport (n=12) a hagyományos kezelést kapta, úgymint diéta, edzés és inzulin, míg a 2-es csoport betegei (n=12) 500 ml tevetejet kaptak a szokásos kezelésen felül 3 hónapon át. A bármilyen akut metabolikus komplikációkkal , mint amilyen  a hypoglycemia, ketacidosis, cardiovascularis esemény, renális vagy akut fertőzés rendelkező betegeket nem vonták be a kísérletbe.

 

A kísérlet megtervezése és elemzése: Ez egy randomizált, open case kontrollált, párhuzamosan tervezett kísérlet. A vérglükózt hetente kétszer mérték reggeli és vacsora előtt glükóz oxidáz módszerrel.  A plazma inzulin és a C-peptid értéket egy teljesen automatizált chemilumescence-szel (CLIA teszt) határozták meg. Az antiinzulin antitesteket radioimmuno méréssel határozták meg.  A HbA-t nagyteljesítményű folyadék kromatográffal (HPLC) mérték meg.  A plazma totál koleszterol, triglicerid, VDL, HDL, LDL meghatározása egy teljesen automatizált biokémiai analizátorral történt. A vizelet-mikroalbumint  micral teszttel tesztelték.  A testtömeg index, a derék-csípő érték és a „diabéteszes életminőség” értékét is mérték minden héten.

 

Statisztikai elemzések: Mivel a kísérletben szereplő változók szabályszerűsége nem biztosított, Wilcoxan-féle párosított tesztet és Mann-Whitney U tesztet alkalmaztak  a t teszt helyett. A két csoportban azonos számú résztvevő volt és őket a Mann-Whitney U teszttel hasonlították össze. 

A p

 

 

 

 

 

 

 

EREDMÉNYEK

Az 1. táblázatban összegezték a demográfiai jellemzőket. Az 1. csoport (kontrol csoport) és a 2. csoport (tevetej) átlagéletkora (20.3±5.0 vs. 19.5±8.2 év), neme (10ffi, 2 nő mindkét csoportban), testtömeg indexe (18.43±3.59 vs. 20.21±2.97), éhgyomor vér glükóz (117.2±17.7 vs. 115.7±7.2), plazma inzulin (16.37±7.57 vs.16.39±6.57) és C-peptid szintje ( 1.24±0.6 vs.1.26±0.61) hasonló volt. A plazma lipidek különböző klinikai, demográfiai és biokémiai változók mentén is összehasonlíthatók voltak.

Háromhavi kezelés után statisztikailag szignifikáns növekedés volt a testtömeg indexben (20.21±2.97-ről 21.3±2,95 kg/m2, p<0.05)  és javulás volt az éhgyomori vér glükóz értékben  (115.7±7.2-ről 100±16.2-re, p<0.002), valamint a HbA (9.54±2.1-ről 9.08±1.77 %-ra , p<0.002) a tevetejet fogyasztó csoportban. Ezek a paraméterek vagy nem változtak vagy csak alacsony növekedés volt az 1-es csoport betegeinél (2. táblázat). Az éhgyomori plazma inzulin és C peptid értékek nem mutattak szignifikáns változást egyik csoportban sem és ugyanez volt a lipid profil szintjével is három havi kezelést követően. A diabéteszes életminőséget értékelő kérdőív értéke jelentősen javult a tevetejes csoportban (megelégedettségi érték 28.08±4.11-ről 22.5±3.96-ra, p<0.05, impakt pontérték 32.5±2.71-ről 28.08±5-re, p

 

 

 

 

 

 

MEGBESZÉLÉS


Az ismertetett kísérletet azért végezték, hogy megfigyeljék a tevetej szerepét a glikémiás szabályozásban  1-es típusú diabéteszes betegeknél. Az átlagos BMI-ben szignifikáns javulást figyeltünk meg (20.21±2.97-ről 21.3±1.95-re, p<0.002) három hónappal a tevetejes kezelést követően.  A lipid profilban nem volt változás és ez a tevetej alacsony zsírtartalmának köszönhető (pl.2.49-3.1 gm% vs. tehéntej 3.79 gm%).

A harmadik hónap végén az inzulin dózisoknál szintén szignifikáns csökkenést figyeltünk meg  a glikémiás szabályozás mentén , a HbA szint szignifikáns növekedésével együtt.  Más összehasonlító kísérlet nem állt rendelkezésre.  A mikroalbuminuria fokozódása a jó glikémiás szabályozásnak vagy a tevetej direkt hatásának tudható be. Szembeszökő javulás volt a diabéteszes életminőség javulásában a három hónapos tevetejes kezelést követően.  Ez a tevetej jó glikémiás szabályozásának vagy anabolikus hatásának is köszönhető. El Agamy (1992) nagy mennyiségben talált a tevetejben lizozimot, lektoferrint, laktoperoxidázt, G immunoglobulint és szekretoros IgA-t.

 

 

  A 2-es csoport betegeinek napi inzulinszükséglete a kezelés előtt 41.2±10.32 volt. Ez kezdetben nagyon gyorsan , majd aztán fokozatosan lement a 30±12.06 (p<0.05) átlagos szintre. A 12 beteg közül csak egynek volt szüksége ugyanarra az inzulindózisra, de többi 11 betegnek kevesebbre volt szüksége az euglikémiás vérszint fenntartásához. A tevetejben 52 egység/liter inzulint találtak (Raghvendra Singh, senior kutató, NRCC, Bikaner, személyes kommunikáció) és ez lehet az oka, hogy kevesebb inzulinra volt szükség a tevetejes csoportban.  A szájon át szedhető inzulin évek óta ismert, ám nagy hátránya, hogy a gyomor savas közegében összecsomósodik, így hatása semlegesítődik. A tevetej csomósodási hajlamának hiánya a tevetejet hatékony inzulinszállító eszközzé teszi  bélrendszer felé, ahova  változatlan formában tud bejutni és aztán  felszívódni, még ha valamennyi tönkre is megy belőle az áthaladás során.  Beg (1986) (12) úgy találta, hogy a tevetej proteinek némelyikének aminosav szekvenciája gazdag cisztinben , amely a peptidek inzulincsaládjával  felületi hasonlóságot mutat.

 

 

 

Ennek a tanulmánynak az adatai a tevetej jelentős hipoglikémiás hatását mutatják járulékos terápia keretében. A hatás a tevetejben található inzulin/inzulinszerű proteinnek tulajdonítható.  Terápiás hatékonysága annak köszönhető, hogy a tevetej savas közegben nem csomósodik. Nincs kétség afelől, hogy a terápiás célra alkalmazott, szájon át szedhető inzulin  felfedezése és fejlesztése olyan, mint a Himalája megmászása. Megfigyelték, hogy a szájon át szedhető inzulin mindjárt az 1-es típusú diabétesz  klinikai bevezetésekor nem tudta megelőzni a béta sejt funkció degenerációját (13). P. Pozzilli és mtsai az IMDIAB VII tanulmányban rámutattak , hogy 5 mg szájon át szedhető inzulin pótlás nem módosította a betegség menetét a diagnózist követő első évben  és valószínűleg statisztikailag nincs hatása az inzulinnal szemben adott  humorális immunválaszra (14). Fontos megjegyezni, hogy a tevetej bizonyos szintű tudományos tesztelésével már próbálkoztak és dokumentálták is, különös tekintettel a tevetej inzulin szintjére és ez a tudományos tapasztalat figyelemreméltó teljesítmény a diabéteszes betegek szempontjából.

 

 NEM GYÓGYSZERNEK MINŐSÜLŐ TERMÉK, FOGYASZTÁSA CSAK SAJÁT FELELŐSÉGRE !